Prológus

   - MinHa - suttogta alig hallhatóan a nevem. - Szeretlek. - pillái erőtlenül lecsukódtak.

 Már azt hitte volna az ember, hogy ennyi, itt vége, de akkor a mellkasa még egy aprót emelkedett, mint egy utolsó, beletörődött lélegzetvétel, és akkor újra rám eresztette átható, száraz bogarait.

   Hideg ujjai gyengén megszorították öklömet és mosolygott, mintha olyan boldog pillanatok lettek volna ezek. - Vigyázz magadra, és légy boldog Kyunggal. Ő a te golyóállód, higgy nekem.

 - Mama... - képtelen voltam visszatartani kósza könnycseppjeimet minden akaratom ellenére is. Megígértem neki, hogy nem lát sírni, míg él, nyugalommal és boldogsággal hagyja el majd ezt a világot. Mégis, amikor az ember elér arra a pontra, hogy szembe találja magát a valósággal, az nagyon keményen arcon csapja. Bármit ígérsz, azokban a percekben eszedbe sem jut, hogy mit kéne tenned és mit nem. És amikor egy szerettedről, sőt, az egyik legközelebb álló családtagodról van szó és annak elvesztéséről, akkor a beígért boldogság egy kalap szart sem ér.

 Amint fekete íriszeit belemereszti tekintetedbe, és észreveszed azt a lángot benne, mely már alig pislákol, a lelked meglágyul, az agyad önkénytelenül a régi szép emlékeket vetíti eléd és akkor elszakad a cérna.

 Egy aprót rándult a test, s karja lehullott lapos hasáról a combja mellé. Feje lassan lehanyatlott, majdhogynem a vállára esett. Nem bírtam tovább nézni az élettelen testet. Felálltam és csapot-papot otthagyva kiszaladtam a kórteremből. Egyszerűen a kórháztól is rosszul voltam, azt is el kellett hagynom. Végül kint, az épület előtti lépcsőn álltam meg. Úgy éreztem a lábaim nem képesek tovább tartani testemet, ólomnehézzé vált torzóm. Megragadtam a krómozott, hideg korlátot és szépen lassan leereszkedtem egy lépcsőfokra.

   Fel sem tűnt odabent, hogy közben besötétedett és hűvösebb is lett. Vékony kardigánommal jobban beburkoltam a testemet és a kapucnimat is a fejemre eresztettem, egészen a szemembe húztam. Így talán láthatatlanná válhatok. Csak az fájt, hogy az érzéseim nem tudnak láthatatlanná válni velem együtt…